2. fejezet Hiábavaló próbálkozások

• 
  Jó reggelt szivi! - ahogy kinyitottam a szemem Range arca tolult elém. Fájdalmas nyögéssel húztam a fejemre a takarót, de azonnal kijózanodtam amikor megéreztem, hogy valami puhán fekszem. Hihetetlen gyorsasággal ültem fel és vettem észre, hogy „az” ágyban vagyok. Kimásztam az ágyból majd dühösen vágtam hozzá Rangehez a párnámat.
• Hogy merészelted? - kiabáltam vele és egyfolytában csapkodtam a párnával. Elkapta a kezem majd kérdőre vont.
• Megmondanád, hogy mi akasztott ki ennyire? - legszívesebben felüvöltöttem volna, de ezzel sem segítettem volna magamon.
• Megmondtam, hogy nem alszok az ágyadban. Erre te? - dühöngtem továbbra is.
• Szóval erről van szó. - nevetett fel, mire pofon akartam vágni, de elkapta a kezem.
• Csak azt akartam, hogy kényelmesen aludj. - magyarázta meg, mire ellágyult tekintettel néztem rá és reméltem beveszi. Nem tévedtem.
• Ja....ha erről van szó, akkor....köszi Range. - mondtam halványan mosolyogva, ő pedig győztesen nézett rám. Amikor nem várta akkora pofont adtam neki, hogy a kezem hatalmasat reccsent, de a szörnyeteg ujjongott bennem, hogy végre sikerült amit akartam, valószínűleg egy kisebb fájdalmat okoztam neki.
• Te kétszínű nőszemély! - szaladt utánam, miután feltéptem az ajtót és az egész házon végig rohantam és minden helységben újabb üldözőkre tettem szert. Úgy éreztem magam mint egy rossz láncmesében. Lihegve értem el az ezüst ajtót ami most nyitva volt és senki nem állt előtte. Nappal volt, ezért tudtam, úgy sem jönnek ki értem. Range éppen elkapott volna a küszöbön, de gyors voltam, így éppen kiléptem a szabadba. Épp futottam volna tovább amikor megjelent Sean, aki visszaráncigált a házba. Ez egy rémálom!
• Szép munka Sean. - dícsérte meg Range, majd átvett tőle. Range visszavitt a szobájába majd leültetett az ágyra és egy dobozt vett elő. Meglepetésemre elsősegély doboz volt. Kaptam újra az alkalmon és megpróbáltam meglépni. Ha kirugrom az ablakon akkor sem lesz semmi bajom, bár azért eléggé magasan vagyunk. Mindegy! Az ablakhoz vetődtem, majd olyan gyorsan törtem be az üveget, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem volt időm, hogy kinyissam. Átlendültem a párkányon, de Range a levegőből húzott vissza. Francba!
• Hagyj békén! Engedj el! - próbáltam szabadulni, de nem hagyta.
• Na ide figyelj szivi, nagyon közel vagyok a nyakadhoz és tudod imádom a vámpírvért is, szóval jobb ha meg sem moccansz. Mi a jobb? Ha meghalsz egyből, vagy ha együtt működsz velem és talán túléled? - suttogta a fülembe, és úgy szorította a torkom, hogy azt hittem vámpír létemre is megfulladok. Nem szóltam egy szót sem, csak ellazultam a szorításában tudatva vele, hogy nem vagyok hajlandó újra hadakozni. Az ágyhoz vezetett, majd leültetett.
• Azért szép próbálkozás volt. - húzta magához a kezem, mit sem törődve az ellenkezésemmel.
• Kár, hogy nem vált be. Hagyj már békén! - rántottam ki a karom a kezei közül. Mérgesen nézett rám.
• Hadd lássam el! Hallottam, ahogy reccsent amikor megütöttél. Meg kell mondjam erős volt, azért. Ráadásul meg van dagadva a kezed. - mondta, majd újra maga elé húzta és ezúttal nem tudtam elhúzni a kezem. Olyan erősen tartott mintha bilincsben lettem volna. Tény volt, hogy sokkal de sokkal erősebb nálam, csak először mindig hagyja, hogy próbálkozzam, aztán lecsap, mint valami nagy vad.
• Ez eltört és ha nem teszem helyre akkor rosszul forr össze. - mondta, mire még jobban pánikolni kezdtem mint eddig. Akkor nem estem annyira kétségbe mint most, amikor ezüstöt szegezett nekem.
• Ne hogy meg próbáld! Megöllek! - fenyegetőztem, de nem foglalkozott velem.
• Szivi....időd sem lenne annyit kimondani, hogy viszlát szép világ! - nézett rám sötéten.
• Na jól van háromra a helyére teszem a csontot. Nem mondom azt, hogy nem fog fájni, de azért ki lehet bírni. - úgy néztem rá, mint aki a percben megöli a szemével. Egyet biztosan tudtam: Range kegyetlen.
• Rendben! Egy...Kettő...- számolt de közbeszakítottam.
• Állj! Jól van! Sajnálom! Tényleg... sajnálom, hogy pofon vágtalak, de ne csináld, jó? Segítek neked és nem ellenkezek veled, aztán szépen elválnak az útjaink, oké? Mindenkinek meg lesz a csodálatos Happy End és kész. Nagy áldozatot hoztam azzal, hogy én most itt....megalázkodtam előtted, úgy hogy, hagyd abba! - mondtam és reménykedtem, hogy befejezi. Megalázó volt, hogy bocsánatot kértem tőle, még soha sem kerültem ilyen helyzetbe.
• Rendben megbocsátok. Egy vámpír aki fél a fájdalomtól, de attól nem fél, hogy kinyírhatják. - mondta, majd kissé lazított a szorításán. Megkönnyebbülve dőltem hátra, de amikor nem vártam a fájdalomtól ívbe feszültem és hangos sikolyt hallattam.
• Te szemét dög! Gyűlöllek és nem sajnálok semmit sem! Ki foglak csinálni! - dühöngtem újból. Range még mindig fogta a kezem, gondolom azért, hogy mérgemben ne tegyek újabb kárt magamban.
• Lélegezz mélyeket! Nyugodj meg! Ne hisztizz! Mindjárt elmúlik a fájdalom. - magyarázta, miközben dörzsölgette a kezem. Ne hisztizzek? Soha sem voltam elkényeztetve, ezért vagyok ilyen büszke, mert amit elértem az életembe azt csakis magamnak köszönhetem.
• Neked még csak ez út fog felerősödni! - fenyegettem, de meg sem fordult a fejemben, hogy újra megüssem.
• Szerintem nem akarod, hogy még egyszer helyre kelljen tennem a kezed vagy más végtagodat. - jelentette ki hanyagul, majd elővett valami mentolos kenőcsöt és bekente vele a csuklómat. Nagy hófehér kezében az enyém végtelenül gyengének és lágynak tűnt. Te jó ég, semmi esélyem ellene! Soha sem fogok tudni megszabadulni tőle. Miután végzett finoman letette a kezem, majd hosszasan nézett.
• Mi van? - hördültem fel, és még mindig dühös voltam.
• Többet ne csináld ezt! - figyelmeztetett csendesen, de ez rosszabb volt mintha kiabált volna velem. Furcsa él volt a hangjában. A zöld szeme fagyosan nézett rám, de aztán ellágyult.
• Nem fogom. Ígérem. Mert legközelebb megöllek. - mondtam fagyosan, majd felálltam és az ajtóhoz mentem.
• Hová mész? - vont kérdőre, és elállta az utamat. Próbáltam eltolni az útból, de túl erős volt és nagyon jól kidolgozott teste volt. Minden erőmet latba vetettem de semmi.
• A francba is! Nem vagyok a rabod! Csak szétnézek a házban, és keresek valami ruhát már ha van itt valami amit fel lehet venni. Tudod nem nyaralni készültem, csak egy esti kiruccanásra, mire jöttél te: ő nagysága! - csattantam fel idegesen ő pedig végig simított az állán. Számító mozdulat volt nála amit már ismertem.
• Jobb ha vigyázol a nyelvedre! Nagyon is felvágták, nem gondolod? Nincs ruhánk, mivel csak egy nő dolgozik itt, de a nap folyamán tiszta ruhákat fogsz kapni, ígérem. - mondta dühösen, majd hagyta, hogy kimenjek a szobából.
• És ne próbálkozz a szökéssel! Úgy sem fog sikerülni! - kiáltott utánam.
• Fordulj fel! - morogtam halkan, majd becsaptam magam mögött az ajtót. A ház tényleg gyönyörű volt és az egész össze volt kapcsolva egy raktárral amit tegnap ismertem meg. Minden zugban összetalálkoztam legalább egy vámpírral, ha nem többel is. Nem tudtam mit csináljak és szörnyen untam magam, ezért visszamentem Range szobájába hátha van valami amivel le tudom kötni magam. Range éppen a fürdőből lépett ki, amikor beléptem a szobába. Egy fehér törölköző volt a dereka köré tekerve és szépen kirajzolódott az összes izma.
• Bocs, majd visszajövök később. - szabadkoztam, mire egy hatalmas vigyort kaptam cserébe. Szóval így lementem a nappaliba és megpillantottam egy telefont. Itt az alkalom. Betárcsáztam a számot majd hagytam, vártam, hogy kicsengjen. Nem sokáig tartott a telefonbeszélgetésem, mivel Range kikapta a kezemből a telefont. Már nem is vitatkoztam vele, csak nagyot sóhajtva dobtam le magam a kanapéra.
• Mégis mit lehet csinálni ebben a házban egész nap? - kérdeztem csukott szemel miközben a halántékomat masszíroztam.
• Hát lenne pár ötletem. - huppant le mellém, mire azonnal felpattant a szemem és biztos távolságba húzódtam tőle.
• Hány éves vagy? - kérdezte komolyan és minden gúny eltűnt a hangjából.
• Számít az? Tizennyolc vagyok, amúgy. - feleltem miközben nézelődtem a nappaliban.
• Hogyan lettél vámpír? - kérdezte, és ilyenkor szoktam lefagyni, mivel ez életem legrosszabb szakasza, amiről senkinek sem szoktam beszélni.
• Nem szeretnék róla beszélni. - köszörültem meg a torkom majd pislogtam párat, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem sírok. Istenem! Én Heaven Cold vagyok, én nem szoktam sírni.
• Fagyos lánynak tűnsz, de úgy tűnik ez a gyenge pontod. - állapította meg.
• Mit tudsz te rólam? Azonkívül, hogy ide rángattál és megveszek ha nem lehetek csak egy nagyon kicsit egyedül. Semmit nem tudsz rólam, és mihelyst alkalmam lesz rá, karót döfök beléd. - közöltem vele hidegen.
• Nem fogsz. És lehet, hogy többet tudok rólad, mint te magad. - mondta, majd közelebb húzódott hozzám. Próbáltam még arrább húzódni tőle, de már nem tudtam.
• Félsz tőlem. - jelentette ki szemöldök ráncolva.
• Nem félek. - makacsoltam meg magam, majd dacosan felszegtem az állam. Csendesen rázta a nevetés. A nap pokolian unalmasan telt és este sem mehettem sehová sem. Úgy éreztem magam mint egy kalitkába zárt madár.
• Itt vannak a ruhák, amiket megígértem és zuhanyozz le nyugodtan. Ez itt a pizsamád, Tina vásárolta neked, én nem szoktam babysitterkedni. - mondta Range miközben átnyújtott egy táska ruhát. Babysitterkedni? Komolyan? Újra csak gyűlt bennem a méreg.
• Csak azt mondtam, hogy mára kell új ruha. Nem fogok itt lenni örök életemre, szóval...- mondtam, de nem ellenkezett.
• Te ezt tervezed? Hogy a végtelenségig itt tartasz? Hamarabb megfogok halni, mert be vagyok zárva, mintha ezüstöt szúrnál a szívembe. Gyerünk karózz inkább meg Mr. ! - mondtam neki, mire nagyot sóhajtva betolt a fürdőszobába és elkezdte megengedni a vizet.
• Ilyen meleg jó lesz? - kérdezte, mire kérdően húztam fel a szemöldököm. Odamentem a kádhoz majd megnéztem a vizet.
• Tökéletes. - sziszegtem mérgesen. Leült a kád szélére én pedig nekidőltem a falnak. Egyikünk sem szólalt meg. Miután megengedte a vizet, még mindig ott ült a kád szélén.
• Kész van. Fürödhetsz. - jelentette ki hanyagul, én pedig elképedve bámultam rá.
• Nem mondod komolyan, hogy bent akarsz maradni míg én megfürdök? Hát kösz, akkor inkább mocskos maradok örökre. - ráztam meg a fejem, majd visszamentem a szobába. Pár perc múlva Range is kijött. Hirtelen nagyon fáradtnak tűnt.
• Mehetsz. Nem fogok bemenni és nem akartam bent maradni. - mondta, majd öltözni kezdett. Egyből beléptem a fürdőbe, amit ő csak egy mosollyal nyugtázott. Nem akartam végignézni, ahogy levetkőzik, még ha nem is teljesen, de akkor is. Jólesően megborzongtam amikor a hideg bőrömet a forró víz elérte. Nyakig belemerültem a kádba, és halkan dúdolgatni kezdtem. Pár könnycseppet is megengedtem magamnak, mivel nagyon rosszul éreztem magam itt. De aztán összeszedtem magam és felvettem a pizsamám, ami egy fekete rövid nadrág volt egy egyszerű atlétával, ami rózsaszín volt. Utálom a rózsaszínt, de nem volt más, így felvettem. Amikor kiléptem Range aludt, mármint szerintem aludt. Óvatosan közlekedtem, majd megpillantottam az ezüst tőrt a falon. Gyerünk! Egy újabb lehetőség! Csendesen lépdeltem majd nagyon halkan leakasztottam a tőrt és lefeküdtem az ágyra Range mellé. Felé fordultam majd nagyon óvatosan fölé hajoltam és a tőrt a szíve fölé helyeztem. Gyerünk! Meg tudod tenni! Egy...kettő....há... Épp szúrtam volna, amikor Range szeme iszonyat gyorsan pattant fel, majd lenyomott az ágyra és kitépte a tőrt a kezemből. Nem tűnt mérgesnek inkább elégedett volt, mint aki várt arra, hogy ezt fogom tenni. Nem nehezedett rám a teljes súlyával de éppen eléggé leszorított ahhoz, hogy ne bírjak mozogni alatta.
• Hát ez nem jött össze. - mondta sajnálkozóan, majd eldobta a tőrt ami beleállt a falba. Próbáltam szabadulni alóla, de túl erősen tartott.
• Gondolom ezt most élvezed. Szállj le rólam! - morogtam és bele haraptam, amin igen csak meglepődött. Gyengéden megfogta a nyakam, hogy ne tudjam megismételni. Ahol hozzám ért a bőröm furcsán égni kezdett.
• Mi lenne ha én is beléd harapnék? Ahhoz mit szólnál hmm? Csinos vagy. - mondta mély hangon és végig nézett rajtam.
• Utálom a rózsaszínt. - jelentettem ki dühösen és még mindig szabadulni próbáltam. Range úgy nevetett rajtam, hogy az egész fogsora kivillant.
• Leszállnál rólam? - kérdeztem komolyan és most az egyszer nem ficeregve.
• Igen. De ne próbálkozz még egyszer ilyesmivel, különben nem leszek ilyen elnéző. Lehet, hogy a karó benned áll meg. - mondta és a szeme dühösen megvillant, majd leszállt rólam.
• Kösz. - mondtam neki, majd hangosan kifújtam a levegőt.
• Azért örülök ennek a kis próbálkozásodnak. - mondta, én pedig kérdően fordultam felé.
• Mégis miért? - kérdeztem értetlenül.
• Hát mert önkénytelenül másztál be az ágyba. - vigyorgott és én újra dühös lettem. Mióta itt vagyok többet vagyok dühös mint egész életemben.
• Tudod mit? - kérdeztem mérgesen, majd az összes takarót elhúztam tőle és az egésszel én takaróztam be, majd hátat fordítottam neki.
• Aludj jól! Remélem megfázol. - morogtam dühösen, de tudtam úgy sem fog, mivel vámpír. Ranget már sokadjára csendesen rázta a nevetés.