4. Fejezet Féltékenység és gonosz bosszú

A bárban, ahová Range oldalán érkeztem minden akaratom ellenére, szürke és vörös homály uralkodott. Cigifüst és alkohol, valamint vér szag terjedt a levegőben.

• Atyaég! - kaptam a kezem a szemem elé, amikor olyan dolgot láttam, amit még egy tizennyolc karikás filmben is betiltanának.
• Csak nem pirulós a kis cica? - cukkolt Range, miközben hatalmas vigyor terjedt szét önelégült arcán.
• Fogd be! Mégis milyen mocskos helyre hoztál? - háborodtam fel, majd keresni kezdtem egy vészkijáratot. Lehet, hogy nem voltam sosem az a jó kislány, de igenis tisztességes nő voltam.
• Gyere! Ott várnak ránk. - intett egy négy fős csapat felé, akik a bárpultnak támaszkodtak. Range megint csak magához ölelt a derekamnál, hiába néztem rá szúrósan.
• Ne csinálj hülyeséget! - súgta a fülembe. Bólintottam.
• Srácok ő itt az újdonsült barátnőm Heaven. - mutatott be, én pedig csak tátogtam, majd felkaptam a vizet szokás szerint.
• Mi van? - vettem le a kezeit magamról és csípőre tett kézzel vártam a választ.
• Úgy látszik fasírtban vagytok...- jegyezte meg egy szőke vámpír srác. A haja sötétebb volt Range hajánál. Az övé nem hasonlított egy angyaléhoz.
• Hát igen....de majd csak kiengesztelem valahogy. - húzott magához, majd figyelmeztetően nézett rám. Oké! Vettem az adást. Biztos furcsa fickók, ha még Range is megjátssza előttük magát.
• Heaven vagyok. - mutatkoztam be, hogy enyhítsek a kellemetlen helyzeten.
• Látjuk te kis vörös. - Range oldalába nyomtam az ujjaimat titokban. Lenézett rám a szempillái alól, aztán rám villantott egy mosolyt, majd könnyed hangon megszólalt.
• Igen....egészen vad. - mondta a srácoknak.
• Én Caleb vagyok. Ők pedig itt David, Liam és Chris. - mutatott végig a szőke vámpír a bandán.
• Hello! - intettem mindenkinek, és cserébe egy-egy beszólogatást kaptam. Természetesen mind perverz volt. Mély levegőket vettem, majd leültem Rangeel együtt a pulthoz.
• Szóval hol láttátok utoljára Meredith-t? - kérdezte idegesen Range.
• A keleti határnál. Egy klubba tért be, aztán tartott egy kis vérfürdőt és tovább állt. - mondta Caleb.
• Ez az a nő? - böktem oldalba Ranget.
• Igen. - fordult hozzám, majd leintett. Kicsit újból mérges lettem. Elvileg és tényleg csak elvileg a barátnője voltam....azért mégsem bánhat így velem.
• Akkor pontosan két nap múlva, ahogy megbeszéltük. Minden rendben lesz? Tudtok mindent? - kérdezte Range, és komolyan nézett minden jelenlévőre egytől -egyig.
• A lány is jön? - kérdezte David lenéző hangon.
• Igen. Talán van velem valami problémád? - kérdeztem ingerülten.
• Hmm....semmi. Nem is gond ha jössz, ha lesznek férfiak az ellenség csapatában, akkor legalább eltereled a figyelmüket. - Idegesen az asztalra csaptam.
• Én nem vagyok semmiféle csali! Vili? Nehogy te is az ellenség közé kerülj.....akkor nem úszod meg élve. - figyelmeztettem sötéten.
• Ejha Range! Tüzes a kicsike! - szólalt meg erre Liam. Dühösen morogtam, és Rangere néztem, aki csak mosolygott. Úgy letörölném a vigyort a képéről.
• Na ide figyeljetek! Nem tudom kik vagytok....még csak most ismertelek meg titeket. De....megtennétek, hogy befejezitek a perverz megjegyzések hozzám vágását, különben kénytelen leszek befesteni a hajam valami más színre. Tekintsetek rám....haverként. - fejeztem be, és sötéten néztem mindegyikre. Persze mind csak vigyorgott.
• Oké! Isten ments, hogy befesd a hajad, és más színű legyen! De olyat ne kérj, hogy haverként nézzünk rád....az nem menne. - vigyorgott Chris.
• Ja mégis mire bukna az ellenség, ha nem a vörösre? - kérdeztem szarkasztikusan, majd felálltam és körülnéztem a bárban, a lökötteket pedig hagytam hadd tanácskozzanak.
• Beszállhatok? - mentem oda a biliárdasztalhoz, majd megveregettem az egyik srác vállát. Kérdően nézett rám, de aztán mégis csak a kezembe nyomta a dákót.
• Te jössz! - mondta kihívó hangnemben. Tulajdonképpen mint minden vámpír ő is helyes volt. Magas, széles vállakkal, karcsúan izmos testtel, fekete hajjal és mélykék szemivel. Határozottan löktem, és természetesen én jöttem ki jól a dologból. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
• Hát igen....Te jössz! - ismételtem gúnyosan.
• Nincs kedvem játszani. Lenne kedved egy italhoz, vagy vele jöttél? - intett Range felé, aki pont engem nézett.
• Nem....ő csak haver. Menjünk! - mosolyogtam rá, majd a csaposhoz léptünk.
• Amúgy Drake vagyok. - mutatkozott be.
• Én meg Heaven. - néztem rá.
• Különleges név....de gondolom illik egy olyan lányhoz mint te vagy. - hízelgett én pedig magamban csak nevetni tudtam.
• Köszönöm. - mondtam, majd átvettem a kólát, amit az imént rendeltünk. Még sem ihattam vért...az olyan közcselekedet lett volna. Én meg nem szeretem közzé tenni, hogy vámpír vagyok...még ha látszik is rajtam.
• Ki az? - intett a fejével Range felé.
• Range. - húztam el a számat, mire Drake felnevetett.
• Valahogy az-az érzésem, hogy nem kedveled. - jegyezte meg, majd nagyot kortyolt az italából.
• Nyugi nem megy a lelkivilágára! Amúgy meg valószínű, hogy kölcsönös az érzés. - mosolyogtam rá.
• Úgy beszélsz mintha csak el kellene viselned őt. Nem az eseted? - mondta és Range irányába nézett.
• Igazából lehet, hogy neki kell elviselni engem. Próbálom kikészíteni kisebb-nagyobb sikerekkel. - nevetek fel.
• Én nem hagynám, hogy egy ilyen lánnyal más flörtölgessen. - jegyezte meg foghegyről, majd csábos mosolyt villantott. Nem szóltam csak mosolyogtam. Kb. egy fél óráig dumálgattunk, és hogy őszinte legyek megkedveltem. A végén megkért, hogy firkantsam le a telefonszámomat egy szalvétára és ő is leírta az övét. Azt mondja jelentkezni fog.
• Mehetünk? - kérdeztem visszatérve Rangehez és csapatához.
• Begyűjtöttél minden telefonszámot? - kérdezte szúrósan Range.
• Nem, még nem. Fiúk? Ugye lesztek olyan rendesek, hogy leírjátok nekem a telefonszámaitokat? - kérdeztem csábos mosollyal az ajkamon. Persze, hogy egyből a szalvétáért nyúltak.
• Ezen már nem sok hely van. - mondta cukkolásképpen Rangenek Caleb.
• Ohh....hát ha egészen apró betűkkel írtok, akkor még éppen kifér. - mondtam nekik, de közben gúnyosan néztem Rangere.
• Oké. Megyünk! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd felállt és belém karolt. Még gyorsan elkaptam a szalvétát és zsebre vágtam.
• Élvezted, ugye? - kérdezte már kint a sötétben.
• Mégis mit? - tettem az ártatlant.
• Ugyan már! Mindenkivel enyelegtél! - nézett rám sötéten és a szeme villámokat szórt.
• Csak nem féltékeny vagy Casanova? - kérdeztem, majd azért is illegetve és a csípőmet elegánsan ringatva mentem előtte a kocsihoz.