7. fejezet Idegesítő helyzetek

• 
  Hmm...ez jó. - morogtam a párnába, miközben élveztem, hogy valaki nagy odaadással dögönyözi a hátamat. Jó kis álom ez. Olyan puha keze volt, mégis erős és nagyon férfias. Minden izmom ellazult, ahogy én magam is.
• Nem gondoltam volna, hogy ilyen aprósággal örömet szerzek neked. De ha neked ez kell....hát csinálom édes. - Édes? Ettől az egy szótól kitisztult az agyam. Olyan gyorsan ültem fel, hogy megszédültem.
• Range? Mit keresel itt? - húztam magamra a takarót a nyakamig.
• Hát mondtam, hogy majd jövök holnap. - Értetlenül néztem rá, miközben elnyomtam egy ásítást.
• De még nincs reggel. Amúgy meg mi jogon vagy az ágyamban? És ne merészelj még egyszer hozzám nyúlni! - mondtam, miközben kihessegettem az ágyból.
• Azt mondtam holnap jövök és ez még éjfél előtt volt...szóval már holnap van. Nem értem a felháborodásodat, mert igencsak élvezted amikor hozzád értem. - azt sem tudtam, merre nézzek zavaromban. Ki tudja miket hordtam neki össze félálomban? De ciki.
• Azt hittem álmodok....szóval nem te miattad van a dolog. - horkantam fel megvetően.
• Gondolom. - jegyezte meg gúnyosan, majd körülnézett a szobámban.
• Miért jöttél ilyen korán? - ásítottam újra, majd nagy nehezen feltápászkodtam.
• Bevetés lesz. - mondta tömören.
• Hűű de izgi. - jegyeztem meg szarkasztikusan, majd vissza is másztam az ágyba és a fejemre húztam a takarót.

• Na ide figyelj! Ne oktass ki, mert én már azelőtt vámpírokat gyilkoltam, mielőtt mi találkoztunk egymással. - csattantam fel idegesen, amikor Range magyarázni kezdte, hogy mire ügyeljek. Persze volt pár jó tanácsa is, de neki erről nem kellett tudnia, hogy én ezt így gondolom.
• Nyugi már! Nem vadászhatsz idegesen! - lett most már ő is gorombább.
• Oké. Higgadjunk le mindketten! - vettem egy mély levegőt.
• Szóval, hogy néz ki a nőci? - kérdeztem és legbelül nagyon is kíváncsi voltam Range régi nőjére.
• Meredithnek hosszú szőke haja van, kék szeme és nagyon fehér bőre. Tőled pár centivel alacsonyabb és akcentussal beszél. - mondta Range, miközben felcsatolta az övemre az egyik tőrt. Aztán benyúlt a szoknyám alá, mire rácsaptam a kezére.
• Menni fog egyedül is. - jegyeztem meg foghegyről, majd a combomra is felcsatoltam az egyik legjobb tőrömet.
• Tudod a mobilszámom. Minden rendben lesz. - mondta, de szerintem inkább magát nyugatta.
• Hát szerintem te jobban rinyálsz mint én. - kuncogtam sötéten, majd megnéztem magam a tükörben, hogy nem-e feltűnő egyik fegyverem sem.
• Miattad aggódok...természetesen nem magam miatt. Meredith tényleg veszélyes, ne vedd fél vállról. - fogta meg mindkét vállam majd magával szembe fordított.
• Jól van na! Én sem vagyok idióta! Nem akarok meghalni....veled is csak ezért haverkodom. - tettem idézőjeleket a levegőbe a haver szónál, Rangenek pedig újra mosoly jelent meg az arcán.
• Helyes. De, hogy tudd én nagyon is szeretek veled haverkodni. - mondta ravasz vigyor közben. Megforgattam a szemem, majd a célra kezdtem összpontosítani.

Egy puccos bárban üldögéltem magam és Meredith érkezését vártam. Range a parkolóban volt. Kellemes zene szólt, ami nem hogy nyugtatólag hatott volna rám, most még inkább felcsigázta az idegeimet. Egy félóra elteltével megérkezett a szöszi. Nem volt egyedül. Egy hatalmas, kigyúrt pasas állt a bal oldalán. Lehet, hogy testileg nagyobb volt Rangenél de erőben nem hinném. Ráadásul Range olyan karcsúan izmos volt, olyan deltásan nem ilyen...szörny módon, hanem olyan vonzóan. Atyaég! Mit művelek? Vagyis min gondolkozom?

• Hello James Bond...a nőd itt van. - hívtam Ranget és tájékoztattam a helyzetről.
• Van még vele valaki? - érdeklődött és észrevettem, hogy a hangja a telefonvonalban még vonzóbb mint bármikor máskor. Veszélyes a helyzet.
• Hát van valami kigyúrt izomagy. De szerintem nem okozna neked gondot, bár itt vagyok én is. Mondjuk én megyek a nyakára te meg...nos letámadod máshol. - kuncogtam fel.
• Próbáld kicsalni a fickót! De ne hagyd, hogy nos...érted, hogy mire gondolok. - nagyot sóhajtottam majd halk búgó hangon megszólaltam.
• Range! Nem vagyok olyan könnyen kapható. - mondtam, majd kinyomtam a mobilt. Hetykén odasétáltam a pulthoz ahol Meredith és a pasas állt. Kértem egy italt.
• Hűű szép izmok! Gondolom kemény munka árán szerezted őket. - szólítottam meg a férfit. Mosolyogva fordult felém, majd koccintott velem.
• Hogy hívnak szépségem? - kérdezte mély hangon.
• Heaven vagyok. Na és a te? - kérdeztem Hulkot.
• Joshua. - villantott rám egy ezerwattos mosolyt. Figyeltem közben Meredithet is, de semmi érdeklődést nem mutatott. Hülye szuka! Negyedórányi nyávogó társalgás után meguntam a dolgot és léptem.
• Melegem van. Kimegyek egy kicsit. Megvárhatsz de velem is tarthatsz...ha akarsz. - mondtam incselkedően, majd a hátsó kijárat felé vettem az irányt. Természetesen Hulk is követett.
• Tudod nem igazán levegőzni szerettem volna kijönni. - mondtam nyájasan.
• Én sem cica. - el kellett, hogy forduljak egy percre, hogy ne lássa az arcomat, amikor azt mondta „cica”. Pfújj!
• Szóval? - húzott magához a derekamnál fogva.
• Hmm....hát nem tudom. Mondjuk jó lenne valami más hely...nem gondolod? - kérdeztem miközben a nyaka köré fontam a karomat és intettem Rangenek, hogy jöhet. Hagytam, hogy megcsókoljon, hogy ne fogjon gyanút, aztán Range is színre lépett. A legfájóbb pontjába térdeltem, majd beledöftem a hátába a karómat.
• Hello Joshua! - húzott be egyet Range a fickónak.
• Miért vagy Meredithtel? Mire készül? - kérdezte, és amikor nem válaszolt neki nos még bentebb nyomtam a karót, hogy már karcolgatta a szívét.
• Le akar lépni. De fél is tőled. Azért voltam vele, hogy megvédjem...- mondta a fickó én pedig felnevettem.
• Hát ez nem jött össze, ahogy látom. - vetettem neki oda gunyorosan. Range rám nézett, majd elmosolyodott.
• Menj arrább! Majd én elintézem. - jött oda Range hozzám, majd átvette a karót és pár pillanat múlva már csak egy kupac hamu hevert előttünk.
• Ejha! Szép volt. - mosolyogtam rá, de meg is bántam amikor rájöttem, hogy dicséret hagyta el a számat az ő részére.
• Az. - villantott rám egy vigyort, majd bementünk a bárba, de Meredith már sehol sem volt.
• Hhmm...jött és ment. - jegyeztem meg egyszerűen, majd mi is beültünk a kocsiba és haza indultunk.
• Jó voltál. - mondta Range.
• Nem kell dícsérgetni. Neked köszönhetően, le kellessz forráznom a nyelvemet. - gondoltam vissza a csókra.
• Nem csókolt jól? Pedig azt hittem az eseted. - mondta, de közben kunkori mosoly jelent meg az arcán.
• Nem az esetem. Mármint a szemei szépek voltak...de nem vagyok oda a Hulk típusú férfiakért. Különben sem volt sok esze. Béke poraira. - mosolyodtam el a végén.
• Vannak igényeid....- jegyezte meg foghegyről.
• Nem is állok össze akárkivel! Miféle nőnek nézel te engem? - kérdeztem felháborodva.
• Persze...megértelek. - morogta sötéten.
• Azért jó volt. - mondtam, mire értetlenül nézett rám.
• Mármint nem a csók. Fúj! Hanem az akció része a dolognak. Mintha a régi önmagam lennék, amikor még egyedül és szabadon tehettem azt amit akarok. - célozgattam rá, de közben az ablakon néztem kifelé. Ahogy hazaértünk most Rangehez idegen illatot éreztem, de mintha ismerős lett volna. Ideges lettem.
• Ki van itt? - szegeztem neki a kérdést Rangenek.
• Csak egy nagyon jó barátom. - kétkedve néztem rá, de követtem a nappaliban.
• Te..- hörögtem amikor megláttam, hogy ki áll Range lakásában. Nem gondolkoztam csak rávetettem magamat. Elárultak. Range elárult engem.