9. fejezet Engedd ki a gőzt!

Köntösben, kócos hajjal és álmosan nyitottam ajtót, miközben nagyot ásítottam. Range állt az ajtóban teljesen véresen. Halk sikkantás hagyta el az ajkamat.

• Szia édes. - köszönt és apró mosolyra húzta a száját.
• Range! Mi a franc van veled? - fogtam meg a pólójánál és behúztam a házba. Még csak az kellett volna, hogy meglássa valamelyik szomszéd.
• Megöltem. - jelentette ki egyszerűen.
• Kit? Kit öltél meg? - kérdeztem ijedten. Sok minden lejátszódott a fejemben, és rájöttem Range veszélyes, nagyon veszélyes.
• David még egy társát. - mondta nemes egyszerűséggel a hangjában.
• Mi van? - kérdeztem elképedve.
• Igen, édes. Megöltem egy Ty nevű vámpírt. - Ty. Emlékeztem rá. Gyűlöltem őt is.
• Ki mondta, hogy bele avatkozhatsz? Ez az én ügyem, ne is várd, hogy hálás legyek! - szorítottam meg még mindig a pólóját fogva.
• Amiket meséltél tegnap este...amikor azt mondtad „szórakozni akartak” gondolom erőszakoskodtak veled. Igazam van? - ernyedten engedtem el a pólóját, majd elléptem előle és a konyha felé mentem, majd egy nagy bögrét vettem elő.
• Felejtsd el amiket mondtam! Lényegtelen. - motyogtam miközben elkészítettem a kávémat. Egy ember biztos kifeküdt volna az adagtól de én mindet megittam.
• Nem hinném, hogy lényegtelen. Felzaklatott....sírtál. - nem szóltam csak összepréseltem a számat. Pont ezt nem akartam, hogy gyengének lásson, hogy tudja a gyenge pontomat.
• Én sosem sírok. - feleltem mereven.
• Előttem nem kell megjátszani magad. - jött közelebb.
• Nem játszom meg magam. Ilyen vagyok. Ha nem tetszik húzz el! - lettem ingerült.
• Látod! Annyira...kétszínű vagy. - mondta egyszerűen, én pedig már a plafonon voltam.
• Hogy mondtad? - kérdeztem vissza idegesen és sziszegve engedtem ki a levegőt a tüdőmből.
• Jól hallottad....kétszínű vagy, és gyilkos is. - itt betelt a pohár és lendült a kezem, hogy pofon vágjam, de elkapta a karomat. Ekkor próbálkoztam a másik kezemmel, de végül mindkettőt erősen tartotta a csuklómnál fogva.
• Lehet, hogy nem vagyok angyal...de nem vagyok rossz...lény. Akármennyire is hidegnek látszom hidd el, néha nekem is vannak érzéseim. Kétszínű...nos az pedig végképp nem vagyok, csak azért mert nem nyílok meg akárkinek. A gyilkosságról meg annyit, hogy...szóval hajt a bosszúvágy. - mondtam mereven a padlót nézve.
• Tudom. - mondta halkan.
• Akkor miért vágtál kozzám ilyen dolgokat? - kérdeztem a szemébe nézve.
• Mert, így legalább most már megnyugszol egy kicsit. - magyarázta, majd elengedte a karomat.
• Keresek neked törölközőt, hogy lemoshasd a vért. - tértem ki előle és gyorsan témát váltottam. Pár perc múlva visszatértem, és a kezébe nyomtam egy vizes törölközőt meg hoztam egy kis vizet egy tálba. Leültem a kanapéra és onnan figyeltem. A pólója néhány helyen szakadt volt és kikandikált a fehér selymesnek vélt bőre. A haja minden egyes mozdulatánál megrezzent. Valahogy mindig egy sötét arkangyal jutott róla az eszembe, pedig hányszor de hányszor próbáltam elhessegetni a gondolatot, de az mindig visszatért hozzám.
• A hajad így a napfényben.... olyan mézszínű. - jegyeztem meg hirtelen, de azonnal pofon is akartam vágni magam, mihelyst kimondtam. Range felpillantott sűrű szempillái alól és csábos mosolyt villantott. A tekintete szinte égetett, így el is fordítottam a fejem, mert nem bírtam tovább tartani a szemkontaktust.
• Köszönöm. - mondta amikor végzett. Bólintottam. Pár percig csendben voltunk, majd felállt és leült mellém.
• Akkor most mi lesz? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
• Hogy-hogy mi lesz? - kérdeztem vissza értetlenül majd beletúrtam az így is kócos hajamba.
• Azt mondtad nem dolgozol velem. - nézett rám elgondolkodva.
• Ja. Hát gondolom ez nem megy ilyen könnyen, már ahogy ismerlek. Most meg, meg is ölted Ty-t szóval....teljesen bekavartál nekem. A fenébe is! - temettem az arcom a kezembe, de a végén már csak felnevettem.
• Én tulajdonképpen....nem szoktam ilyesmit mondani....de....sajnálom Cameront. Mármint miattad. - néztem a szőnyeget miközben beszéltem. Megalázkodtam.
• Csak nem bocsánatot kérsz? - kérdezte gúnyosan, felhúzott szemöldökkel. Dühösen fújtam egyet.
• Most miért vagy ilyen? Ez kivételes alkalom volt! Egészen elviselhető voltál most pár percig. - fejeztem ki a véleményem fintorogva.
• Te is elviselhető vagy, amikor nem vagy makacs és nem pöccensz be. Akkor még én is a falat kaparom tőled! - nézte a mennyezetet miközben beszélt.
• Be szoktam pöccenni? - kérdeztem vissza.
• Igen, megesik párszor...néha...na jó sokszor. - nevette el magát a végére. Belebokszoltam a vállába. Most először értem hozzá önmagam akaratából. Furcsa volt.
• Hát jó...néha talán. Annyira elviselhetetlen vagyok? - kérdeztem végül.
• Dehogy vagy! Én jókat szórakozom rajtad. - mondta nevetve.
• Értem. - fordítottam el a fejem egy perce, de mire visszafordultam Range arca csak pár centire volt az enyémtől. Még levegőt is elfelejtettem venni.
• Nem kell mindig ilyen hűvösnek lenned. Lány vagy, lehetsz érzékeny. Persze ne nyávogj mint egy macska, de....te sokkal inkább emlékeztetsz egy dühös cicára aki bármelyik percben támad. - nézett mélyen a szemembe, majd elnevette magát. Én zavaromban azt sem tudtam, hogy merre nézzek.
• Mit csinálsz? - kérdeztem suttogva és húzódtam volna, ha enged a kanapé karja de még csak lentebb sem süppedt.
• Csak behajtom a mostani büntetésed. Néha olyan nehéz...ellenállni neked. - suttogta még közelebbről.
• Hagyd ezt abba! Csak munka van közöttünk..- halt el a hangom egy percre.
• Nézd! Ne csináljunk semmi hülyeséget..- mondtam gyorsan hadarva. Sarokba szorított és tudta, hogy most az egyszer nem tudok menekülni, nem tudok visszavágni a szórfordulataimmal.
• Ne ellenkezz már mindig makacs nőszemély! - húzott magához majd megcsókolt.
  Felnyögtem, ahogy a szája az enyémhez ért. Szinte fájón simogatta. Bűn lett volna ha nem viszonozom. Meleg volt, selymes és finom. Range meglepően gyengéd volt. Éreztem, ahogy az izmai nekem feszülnek majd óvatosan átölelnek. Nem tudtam mit teszek, mintha egy percre nem is önmagam lettem volna. Heaven Cold most az egyszer úgy tűnik beadta a derekát.